még itt talán élek

elaludtam azt hiszem négy körül, keltem hétkor, kávé, cigi, pisi, kaki, fogmosás, öltözködés, biciklire fel, munkába be. Egyig nyugi, tanácsülés volt ,az olyan, hogy minden osztályvezető, meg mindenféle céges fontos ember ott van, és maguknak előre kitalált előadásokat hallgatnak, amiket elég sokszor nekem kell megcsinálni, powepointostul, mindenestül, ami összefoglaló hozzá, egy A4-es oldalon. Mindegy is, tényleg. Vége van, főnökök föl, én éppen akkor értem vissza “ebédből”, ami annyit jelent, hogy eljövök, húsz perc, és visszamegyek, addig sem kell ott ülni. Szóval semmi jódarabig, aztán “tábortűz” (olyan, mint az NCIS-ben) és akkor már tudod, hogy valami pénz dolog van benne, egyébként tanácsülés után csakis akkor kell összeülni, ha feladat van, de akkor egyből. Szóval állítólag kapunk valami jutalmat még ebben a hónapban, meg lesznek ellenőrzések, ennyi maradt meg. Minisztériumi is lehet, BM ez már, jajajjjajjjj. 

Aztán négy óra ötkor úgy döntöttem, hogy léc. fújt kurvára a szél, elmentem egy munkavédelmi boltba, mert sírt a szemem, én meg nem, vettem egy sima áttetsző szemüveget öccázé, már régóta akartam, vettem csirkemellet, meg combot, meg mindenféle főznivalót, meg házitejet, meg egy csomó mindent elfelejtettem, meg voltam postán, aztán haza, aztán az elfelejtett dolgok miatt vissza, közben telefon, hogy holnap reggel hatkor mit kell csinálni, mert ugye jeges ügyelet. Hattól hatig. Ami ha nem BM lenne, kibaszottul nem így lenne, nem is jó nekem ez egyébként, egyre jobban jövök rá, hogy nem szabad az államnak dolgozni, de hát baszhatom, olyan ez, mint a veszett fejsze nyele, ha az ember vízügyes, és tényleg ezt választja, akkor hiába tud mást is csinálni, beleragad ebbe kurvára, mert nem tud semmi mást beleírni az önéletrajzába, csak ezt a szart, ami szorongatja, mint bádi kezei bili torkán a macskafogóban, és úgy érzi, hogy nem lehet szabadulni ettől, olyan, mint egy billog, bazmeg, ami megesz, mert te innen sehovase, mert csak.